Arról még nem írtam, mennyi kedves üzenetet kaptam az elmúlt két hétben. Vannak ezek a határhelyzetek, amik (néha bosszantóan) tisztára élesítik, ami körülvesz - ki, hogyan, mivel kapcsolódik hozzám. Rengeteget jelent, ahogy anyu halálának bejelentésétől kezdve érzem a figyelmet magamon, az üzenetekben, "hogyvagy"telefonokban, váratlanul megható kommentekben, a szokatlanul nagy blogforgalomban:). Összegzi az én életemet is, ki melyik szakaszában játszott nagy szerepet, mi történt akkor, milyen voltam, milyen lettem. Időutazás.
Sosem voltam komfortos a részvétnyilvánítással, mert mit lehet ilyenkor mondani. Mondták ezt most nekem is sokan, de furcsa módon innen nézve az együttérzés bármilyen formája pontosan érthető és elegendő, érzelmileg. És én szerencsés vagyok, mert szekérnyire valót kaptam, szépet és tapintatosat. Hálás vagyok érte. Nyelvészetileg ugyanakkor bajban vagyok a klasszikus frázisokkal, üresek és értelmezhetetlenek nekem (béke poraira? emléke szívünkben él? találkozunk?!) - egyetlen kivételt találtam.
"Legyen neki könnyű a föld."
Anyunak nehéz volt. Nehéz volt a földön járás és a Földön élés is. Egy naiv lélek értetlenségével figyelgette, mi történik körülötte és igazán sosem tudta elfogadni a földi és Földi élet kikerülhetetlen követelményeit. Mondjuk ki is akarta kerülni őket, egy ideig lázadással, aztán, gyanítom, a megvalósítani nem igazán akart álmai szolgálták ezt az igényét. Nem kötődött ide, lélekben igazán soha, a betegségében pedig 
testével is egyre kevésbé. Szóval gyönyörű és igazán neki szóló a kívánság, hogy legyen könnyű, mostmár.
Föld, por, hamu, hamvak. Két héttel a halála után, miközben a lélek lelkesen dolgozza fel mindig a következő emlékethangotképetvillanást, és néha még isten valamely formája is beköszön, olyan profán dolgok is történnek velem, hogy ma a nagy Budapest egyik igen randa külvárosi pontjáról hazaközlekedtettem anyu hamvait, hát ezt nem lehet szebben mondani. Hamvakat. Hamvas :) Szép ez a nyelv. Szóval profánul utaztunk a mélyen valóságos színű és szagú harminchatos buszon, nem csak mi ketten, mert igen nagy volt a tömeg, de csak mi ketten. Ez is egy olyan kép, aminek a rétegeit évekig fogom bontani, most is csak leírni tudom, pedig üt, taglóz. Szép helyre került, egyelőre haza. Nem kell ugye magyaráznom, mennyire semmi helye nincs a földben. Vízben, levegőben, majd egyszer. Hamvasan.
A valóságos urna valóságos alján olvasható a hamvasztás pontos ideje: öt óra huszonhárom perc.
A születésem pontos ideje harmincnégy évvel korábban: öt óra huszonhárom perc.
