Volt egy híres és okos analitikus a hetvenes években, aki azt mondta az emberi működést nézegetve, hogy az érett személyiség megküzd, ha tud; elhárít, ha kell; és fragmentál, ha nincs más lehetőség. A nagymamám nem annyira híres, de ő meg azt mondta, hogy már akkor aggódott, mikor olyan nyugodt…

Kérdezik, hogy vagyok. Érthető kérdés, és amikor kérdezik, jól vagyok. Nem mintha nem tudnék vagy akarnék megosztani bármilyen érzést, rutinosan tudok nyilvános helyeken sírni is akár. De ebben a sztoriban én valahogy csak egyedül tudok bárhogy lenni. Türelmetlen vagyok. Undok és felcsattanó.…