máj
8

Három bölcs agy

Címkék: inspiráció | Szerző: corollaire | 1:14 pm

Réges-régi, derűs írás, sokszeretettel :)

Hosszú ideje fűz szoros viszony egy önismereti módszerhez, pszichodrámának hívják. Kapcsolatunk három és fél éve kezdődött, hűségesen és biztonsággal halad előre, remélem, még nagyon sokáig.

A minap a dráma színpadán a következő jelenetet rendeztük meg: fiatal nő a főhős, úgy dönt, hogy véget vet a nyűglődésnek, ami zajlik már jó ideje egy férfi és közte. Összeszedi magát, erőt merít abból, hogy nem azt kapja ebben a kapcsolatban, amit szeretne, hogy többet érdemel a "polcra rakott és bármikor leszedhető lány" szerepénél, és bár utálja, hogy neki kell kimondani mindezt, találkozik a férfival.
A férfi megértően, kedvesen reagál: "legyen, ahogy te akarod" illetve "ha ez a sorsunk, akkor így kell lennie". Figyel az egész csoport, valami nem stimmel... valami van a szavak mögött. Összehúzott szemöldökkel kérdi valamelyikünk: "és mit csinál, miközben ezt mondja neked?"
"Simogatja a combomat."

Aha. Vagyis amit a szavaival közöl, az ellentmond annak, amit a tetteivel mond. Nem egyedi eset ez, az egész csoport ugyanabban a sírjak-vagy-nevessek állapotban nézte a jelenetet ezután. Hiszen legalábbis láttunk már ilyet, de sokan részt is vettünk hasonlóban. Persze a szerepek leosztása lehet fordított is - de nőként engem ez a felállás érint meg jobban.

Ez tehát az élmény. Van neki tudományos háttere (több is), az egyik MacLean hármas agy modellje. Miszerint az agyban "középen helyezkedik el a hüllő-agy, amelynek feladata a szexuális vágykeltés, öngyógyítás és szaporodás. Ezen helyezkedik el az ősemlős-agy, amelynek feladata a tanulás, az emlékezés, és az érzelmek irányítása. Az újkori emlős-agy a tudatos gondolkodás feladatával és az öntudatra ébredéssel ránőtt az előző kettőre." Eszerint van három részagy a fejünkben. Elnagyoltan fogalmazva az egyik ösztönből cselekszik, a másik érez, a harmadik pedig gondolkodik - és tud mégvalamit: rálát a másik két részagyra és tudatosítja, amit azok csinálnak.

Tényleg tudatosítja?

Ha a fenti férfiembert megkérdeznénk, mit szeretne valójában ettől a nőtől, szépen és meggyőzően elismételné, amit a jelenetben is mondott. Ha rávilágítunk, hogy a keze valami egész mást kommunikál, valószínűleg több módon el tudná magyarázni, hogy miért NEM jelent vágyat, intimitásigényt és kapcsolódni akarást az, amit csinál - tehát tévedünk, benne fel sem merült ilyesmi. 
Nem tudatosítja.
Ha pedig esetleg az a kérdés is elhangzik, hogy mégis mit érez mindeközben, jó eséllyel semmilyen válasz nem fog érkezni. Nem fér hozzá az érzéseihez, ezért azt sem tudja meglátni, hogy a kézmozdulatát milyen érzelem vezeti.
Nem tudatosítja.

Nem tudatosít, de az üzenet, amit küld, átmegy. Az érintés, a cselekvés legalább olyan erőteljesen hat a másikra, mint a szavak. És a simogatás nem fogja megkönnyíteni, hogy a nő kitartson az amúgy is nehezen meghozott döntése mellett.

Ugyanennek a helyzetnek egy másik megközelítése, amit Feldmár leír - hogy a szeretet, szeretés elsősorban viselkedés. Ha csak szavakat hallok arról, hogy engem hogy szeret és akar a másik, de közben elhanyagolva vagy bántva érzem magam a viselkedése miatt, az fel nem vállalt nem-szeretet. És ha szavakat hallok arról, hogy a másik engem nem szeret és akar, de a viselkedésében ott van a törődés, kötődés, vágyódás, az meg fel nem vállalt szeretet.

Amíg a három rész egymástól függetlenül működik bennem, addig érthetetlen és indokolatlannak tűnő reakciók érkezhetnek felém a másiktól vagy a világtól. Nem értem, miért történik ez velem, nem csináltam semmit, félreértettek... Vagy csak annyi történt, hogy a másik egy ponton döntött, hogy melyik üzenetemet veszi komolyan és melyiket hagyja figyelmen kívül - és pont azt vette komolyan, amit én esetleg fel sem ismertem vagy rejtegetni próbáltam.

Ugyanakkor minél több helyzetben tud kapcsolatban lenni egymással a három részagy és így a három működés, annál integráltabb a viselkedés. Persze, lassan megy. Meg nem is mindig könnyű és kellemes rálátni, hogy amit gondolok, ellentmond az érzéseimnek, vagy hogy egyáltalán nem tudom, miért úgy cselekszem, ahogy. Elvész a mindenhatóság illúziója, kicsit gyarlóvá és emberszerűvé válok, a reális jelen lesz a fontos az elképzelt jövő helyett. 
Amit ezzel nyerek, leginkább a felelősség a saját létezésem fölött.

 

Továbbolvasásra: 
Sagan, Carl: Az Éden sárkányai (a hármas agyról, többek között)
http://www.daath.hu/showText.php?id=124 (Feldmár András a szeretetről)

A bejegyzés trackback címe:

https://varosilany.blog.hu/api/trackback/id/tr284747371

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása