Van ugye az a jelenség, hogy a szorongó gyerek nem saját jószántából szorong (és mutat testi tüneteket is akár), hanem a család valamilyen konfliktusát reagálja le, vagy valamelyik szülő feszültségét veszi át. (Aztán emiatt sokszor hiába kezelgetjük a gyereket, ha a család ugyanúgy termeli a stresszt.) Tehát mikor Lemmy idekerült és elkezdett menni a hasa, hiába volt több magyarázat (tápváltás, otthonváltás, új környezet) és hiába volt jó a kedélye, mégis ott volt a gyanú, hogy az én elsőkutyás szorongásomra reagál.... Persze ez sosem derült ki, de legalább a jófej (tényleg!) állatorv
os "jólvananyuka" hangon magyarázott akkoriban. (A kép a legelsők közül való, alig hat hetes korából.)
De valószínűleg mégis volt valami az otthonváltás hatásában, vagy egy fél tojástartót nem kellett volna bezabálni fél óra alatt, mert a kiskutyának anyuéknál is ment a hasa... Szegények egy félig-meddig szobatiszta eb helyett kaptak egy összevissza fosósat, dehát a nagyszülői tréningre befizetni, az ilyen :) (Ők persze szuperül bírták, csak nekem volt bűntudatom.)
Az időközben újabb becenevekkel gazdagodó Lemmycskét három nap után láttam viszont, nagy kölcsönös nyalakodás keretében - hát nem felejtett el.... Addigra némileg meghízott (HOGY képes bármilyen nagyszülő ezt ennyi idő alatt elérni? hogy?), némileg megrosszult (hörgős-morgós játék? ugatós játék? na na na?), és rengeteg újdonságot tanult! Pl. leugrani az ágyról, hatalmas tálból enni (mert az evéslassító tál, aminek bucik vannak az alján és a neten rendeltem, hogy ne faljon annyira, akkora, mint ő), fel-alá szaladgálni nagy helyen, kimenni az erkélyre! egyedül! át a magas küszöbön!, illetve rekord gyorsasággal felmászni fejre. Rohangált még nagy fűben, találkozott sok kutyával (és ki reagál még tartózkodással a sok kutya sok gazdájára, hát az én anyukám, nyilván:) és általában egy vakációzó kiskutya benyomását keltette, akivel sokat foglalkoznak és ő ezt imádja.
Hazaérve kicsit elbújós lett szegényem, és megértem... Dehát neki az jutott, hogy többnyire én vagyok vele, és többnyire dolgozom napközben. Bánt ez engem, de igyekszem kárpótolni nagyon szeretéssel. Most már nem olyan üres a lakás, mint nélküle volt. De nagy nagy biztonságot ad, hogy bármikor kivihetem vakációzni, vagy kimehetek akár én is vele, van meleg takaró és étel nekem is.
Nem vagyunk egyedül :)
