Lemmy másfél hét alatt majdnem egy kilót gyarapodott. Nehézségei vannak az ölemben való elféréssel, kinyújtózni már nem nagyon tud, nem tudom fél kézzel felemelni, ugyanakkor biztatásra fel tud ugrani a kanapéra egyedül.
Természetesen már nem sántít, viszont sétál, de a falkavezérségért folytatott küzdelem ezzel nem hogy alábbhagyott volna, inkább most kezdődik.... Az aktuális vakációról hazatérve átmenetileg elfelejtett szobatiszta lenni. Rendületlenül ismétli, amit nem szabad, három-négyszer kell ugyanazért fenyíteni, nyilván azt gondolja, megunom vagy elfelejtem közben. És igaza van, nagy a kísértés elfelejteni, csak a Bak Holdammal nem számol a kutya, ami a következetes nevelés záloga. Hálistennek. Rendetlenkedés közben fél szemmel monitoroz, vagy épp annyira belemerül a tevékenységbe - látszólag -, hogy őszintén megdöbben, ha félbeszakítom. Rendetlenkedése elsődlegesen kotorékeb-jellegéből fakad, amit most kezd kiteljesíteni: szeretne gödröt ásni a kanapéra, a vackába hordja a földön található tárgyakat, ellopkodja a széthagyott ruháimat egyenként, valamint rág. Utóbbit azért nem rovom fel neki, mert elkezdett fogat cserélni, rém cuki, hiányos az alsó fogsora, és találtam is egy kis kihullott fogacskát.
Mondjuk zoknik és termo takarók helyett rághatná például az erre a célra beszerzett ebkellékeket is, azt nem bánnám.
Természetesen továbbra is jelzi a kinti történésekkel való egyet nem értését, mindenféle hang van már a repertoárjában a mélán fekvő, csukott szájú vakkantgatástól (inkább buffanásnak hangzik) a morgásokon keresztül az ugatásig. Ugyanakkor teljesen máshogy ugat, ha velem kommunikál, élesebben és csengőbben, talán mert engem nem akar megtéveszteni öblösnek álcázott hangjaival, szemben a behatolókkal (akik így nyilván egy nagy kutyára számítanak....). Felém elsősorban amúgy is nyüszögni szokott, mikor szeretne valamit, vagy nyüszögve sóhajtani, mikor aludni készül, vagy nyüszögve énekelni (erre nem tudok hangutánzó szót), mikor már nagyon rá kell figyelni. Mert ő egy nehéz sorsú kiskutya, ugye. Alvás közben pedig (ha az ölemben alszik) néha elégedetten kattog és álmosan felnéz, hogy szerintem is minden a legnagyobb rendben van-e a világban. Nem mellesleg ilyenkor alvókutya-illata van, ami szimplán drogként hat rám.
Pár napja megtanulta visszahozni a labdát, én ezt sokkal jobban sze
retem, mint a plüsscibálós játékot, amit eddig tudott. Rohanás közben folyamatosan morog, ez leírva uncsi ahhoz képest, mennyire borzasztóvicces hallgatni, ahogy kerregve üldözi a labdát, aztán ottfelejti, szalad néhány kört csak úgy (mindenképp a lábam alatt is átbújva), majd eszébe jut a labda, de addigra nem tudja, hol van és néz rám, nyilván.
Amit még tud, bár azt elég régóta, hogy mikor megyünk együtt valahova, és mikor megyek csak én. Teljesen máshogy is kezeli a kettőt. A héten ehhez hozzárakta már azt is, amikor csak ő akar menni valahova, többnyire a kedvenc szomszédhoz, aki nagy kutyabarát, és szerencsére kutyaértő is. Imád nála felfedezni az eb, én közben párkapcsolati tanácsokat kapok tőle, amik metszően pontosak és szórakoztatóak, Lemmy pedig répát vagy sajtot, amit egyben nyel le, majd meglepődik, mikor megakad a torkán..... Még mindig habzsol, nem tudom, ez mikor változik majd.
Ilyenek most a hétköznapok, én küzdök az idővel és a feladatokkal, reggelente pedig célzott sóhajtásokra ébredek, és egy gombszempár figyel egész közelről, de csak úgy mellesleg ám, mert nem sietünk sehova. Ráér akkor összenyalni, mikor már megmozdultam.
A képen pedig az látható, hogy a kutyavilágban minden játék, ami a földön van. (A kutya rágás közben aludt el akkor éppen.)
