Míg a kis szuszák itt szuszog mellettem, altatástól bágyadtan, összegyűjtöm orvosi kalandjainkat az első pár hónapból. Főleg ismeretterjesztő jelleggel, mert ő nem különösebben beteges kiskutya, mégis mindig van valami.  (Helyenként kórlapokat idéző tartalom következik.) Hat hetesen a táp- és…

Kétoldali nehézség volt ez kezdetben, mert kiskutya eget rengetően cuki volt, én pedig idegesítően egyenlőség, univerzum és elrendeltségpárti. Egyik sem szolgálta a szükséges hierarchia kialakulását, nyilván. Mármint hogy én legyek a főnök. (Nem mintha vágynék rá.) Aztán ez alakult, egyrészt mert a…

Kiskutyával lenni olyan, hogy akkor többet már nem vagy egyedül. Úgy értem, 15-20 évig. A kis Kutyóvári Bucifül például egész nap alszik (lefüleltem, a pokróca meleg, hiába vár úgy az ajtóban, mintha reggel óta el sem mozdult volna), de ha megérkezem, ő az első. Mert átrohan…

Lemmy másfél hét alatt majdnem egy kilót gyarapodott. Nehézségei vannak az ölemben való elféréssel, kinyújtózni már nem nagyon tud, nem tudom fél kézzel felemelni, ugyanakkor biztatásra fel tud ugrani a kanapéra egyedül. Természetesen már nem sántít, viszont sétál, de a…

Van a 101 kiskutya elején az a jelenet, ahol a sétálgató kutyák és gazdáik ugyanúgy néznek ki. Namost nekem aránylag nem nagy a fülem, de a hosszú vékony akár stimmel is. Egy hete kezdődött a küzdelem, melyben a kis Lemmy úgy határozott, hogy nem sétál. Inkább lelapul, aztán…

Az első tacskós találkozásunk talán egy hete történt. Az út túloldaláról nyüszítés kezdődött, majd a gazdával együtt izgatottan remegve érkező kolléga barátkozni kezdett Lemmyvel, aki azonnal hanyatt vágódott. Ma ismét a túlsó járdán feszülten figyelő tacskóval…

Tegnap nagyon megbántottam a kiskutyát, azt hiszem. Tudni kell, hogy ő fejre támadós és nyalogatással legyőzős harcmodorral rendelkezik, amit én igyekszem elfogadni, főleg mert nagyobb részt szeretetből csinálja (kisebb részben játszik persze). És van az az este, mikor valami nem…

A felelősség meg nem ott kezdődik, hogy elviszed orvoshoz, figyelsz az étkezésére, főzöd neki éjjel a diétás kaját, próbálod nevelni, stb. Ez magától értetődik, azt hiszem. Ott inkább, mikor 12 óra után hazaérsz, későn, éhesen, ólomsúlyos vágyakkal a pihenésre, ÉS le…

Mondták az urbán blogok egy időben, hogy Budapestnek több utcai étkezde kéne, aztán hogy már jobb a helyzet, aztán most nem tudom, mi van épp, mert nincs időm urbán blogokat olvasni. Az mindenesetre tény, hogy a bloggerek nem kutyák (wow...), mert kutyaszemmel nézve a Belvárosban…

Mára két kérdés: 1. a kiskutyáknál meddig tart az a szakasz, mikor mindent meg akarnak kefélni, mindig?2. ugye nem pont az a válasz, mint az embernél?