Lemmy előítéletektől is mentes. Ismerkedési körében szerepel eddig csivava - "jaaaaj még nem találkozott nála kisebb kutyával" -, mopsz (lelkes mopsz, jobb híján fülön nyalta Lemmyt, aki ettől is egyensúlyát vesztette), többféle keverék, óriás németjuhász, meg még néhány, akiket nem ismerek fel, és sajnos még nem jutottam el az őszinte érdeklődésig, hogy megkérdezzem a gazdikat segítség gyanánt. A kutyákkal való barátkozásért mindig megjutalmazom (mióta a kutyaoviban kezdésnek átrohant rajta két óriás kölyök, és ettől némileg bebújt a sarokba, fontosnak tartom, hogy ezt felülírjuk), de jó tacskóként az emberszeretete az erősebb. És hát mindenkihez közeledik, aki kicsit is nyitottnak tűnik. Voltunk már ruhanagykerben, fotózkodtunk állatgyömöszölő típusú kislánnyal (na mondjuk azért is járt a jutalom....), integráltunk a kultúrába félénk kínai kislányt. Rendes középkorú asszonyságok rendes középkorú kutyákkal természetesen, egy raklapnyi fiatal pár, valamint kuriózumként egy furcsa cigányember rollerrel, aki már tegnap is meg akart állni, mikor látott minket sétálni (milyenszerencsehogytalálkoztunk), egy kicsit sérült, kedvesen meghatott úr (akineknincskutyájanemistudja), és a nagyon öreg néni, aki le tudott hajolni simizni és olyan kisugárzása volt, amiért külön megérte a simi.
Így Lemmy szemén át látni a világot kijózanító, és valahogy teljesebb is. Máshogy néznek rám is, kutyásnak lenni mintha elismerést váltana ki, meg mivel én sokat beszélek az utcán a kutyához, sanszos, hogy néhányan hülyének néznek
:) És persze vannak a nagyon sietősek, akiknek még a kicsi kutya sem állítja meg a sietését.
A kép a napi fejlődést mutatja, Lemmy nem fél a vizes fűtől. A hatalmas ugrásokat nem tudtam dokumentálni :) (Bezzeg a többi kutyák, akik bele se mennek!)
Illetve gyanús, hogy minden barna kapunál megállt az utolsó szakaszon - holnap talán kiderül, tudja-e már azt is, hol lakunk....
